Fishing után VOLT előtt
2011 június 26. | Szerző: Bekalencse
Mintha csak egy pillanat lett volna, péntekből vasárnap lett. Persze az
élmények belénk égtek. Remek hétvége volt, remek hangulatban.
Péntek: Már az indulás sem volt egyszerű. Gabit a megbeszélt időben hiába
hívtam nem vette fel a telefont. A Nyugati nagy parkolóban egyre
türelmetlenebbül vártam, amikor is Orsit felhívtam, hogy a munkahelyi vonalason
hívja már fel, mert nem tudom elérni. Kiderült (hozzá teszem több év után),
hogy az a szám amiről rendszeresen hív, az a munkahelyi olcsó telefonja, de
fogadásra nem alkalmas. Nos, egy gyors mozdulattal ki is töröltem. Úton
Dunaújvárosba, végigszenvedtünk egy pesti pénteki dugót, változékony időt.
Újvárosba épp Orsinál ittuk a kávét, amikor Irén hívott, hogy hol vagyunk már
nagyon vár. Ekkor volt 3 körül, mellesleg 5re irányoztam elő az érkezést.
Mondom 5re odaérünk, ahogy ígértem. OK, de siessünk mert nem ér rá. Ezzel nem
lehetett ebben a helyzetben mit kezdeni, hát jó majd érkezünk. Az M6 autópályán
még teljesen végig nem voltam. Lényegesen lerövidíti a menetidőt. A gond csak
ott volt, hogy a térképem még nem mutatta az új utakat, így nem tudtuk, hogy be
kell-e menni Pécsre, vagy nem. A szekszárdi alagutak után kezdtünk aggódni,
hogy mi lesz kiírva. Orsi I go-ba beütötte a célállomást, és mivel az M6-os nem
volt a memóriába, az autó a zöld pusztába gurult. Ezen már csak röhögni
tudtunk. Pécs alatt azonban felismerte a régi hatost, és mutatott egy pécsi
elkerülő utat. Bejött. Lassan, de biztosan lecsurogtunk Orfűre. Irén kicsit
ingerlékeny volt, sms-kel bombázott, hogy siessünk. Orfű előtt kicsi
szerpentinek vannak, amin Gabi kicsit bestresszelt, mint egy beszívott zombi
ült, és remegett. Nem én vezetek rosszul, hangsúlyozom, de egy gyermekkori
emlék miatt bemerevedik egy ilyen úton. Ezt előre közölte, így nem ijedtünk
meg, amúgy lehet, hogy megállok a szerpentinen és újraélesztem.
ORFŰ tábla. Irén útmutatása alapján keressük a központban a körforgalmat,
ami nem volt meg természetesen. Mivel nem ismertük a települést, az első
helyinek tűnő illetőt a központban megkérdeztem, hogy merre van az A szektor.
Az illetékes egy cuki rendőrsrác volt. Elmondta, sőt követéses módszerrel
elvezetett a helyre, és közölte, hogy fokozott ellenőrzést tartanak a hétvégén.
Ha nem akarok fizetni, akkor ha iszok ne vezessek, ne menjek be behajtani
tilosba és ne sértsek közszemérmet. Talán menni fog. Irén egy sortban vár,
legalábbis ő így gondolta. Mi egy idős, alulöltözött, lábszár középig érő
nadrágos nőt láttunk. Várt a bejáratnál. A körforgalom szerinte a központban
lévő tér, itt ők így hívják. Nos, nekem a körforgalom egy kiépített kör alakú
több kijárattal rendelkező építmény. De ne firtassuk. Hazudnék, ha azt
mondanám, hogy traumaként ért a szállás, hiszen fel voltam készülve a retro
fílingre. A ház: előtér, konyha, fürdő, szoba. Özönvíz előtti bútorok, enyhe
doh szag. Tavaszi nagytakarítást valószínűleg tíz éve csináltak. Por, haj és
kosz a földön mindenhol, pókháló pókokkal és egyéb állatokkal. Azt nem tudom,
hogy ez az elmebajos honnan vette, hogy akár tízen is elférünk, gyakorlatilag
hárman is alig. Az ágyak…….. merő hepe és hupa, lyukakkal. Szóval, úgy
döntöttünk, hogy bulizni jöttünk, nem aludni és inni kell. A poszttraumás
élmény elkerülése végett az alkohol mellett döntöttünk. Gabi finoman, Orsival
erősebben belekezdtünk. 15 perc alatt egy üveg bor, aztán beherovka.
Megismerkedtünk az alattunk lakókkal. Ők is előttünk érkeztek. Négy harmincas
nő. Hasonlóan megdöbbentek a szállás minőségétől és Iréntől, így közös búfelejtésbe
kezdtünk. 6kor Nemjuci kezdődött, aminek csak a végét kaptuk el. A tó közepéről
kellett átgyalogolni a FOO-ra. Laza 25 perc séta, rohanva 18. Jegyvétel,
színpad keresés. Juci hozta a megszokott, vad és friss formáját. Ripoff
Raskolnikov – örök kedvenc. Reszelős blues. Remek volt. Előtte játszott
Ferenczi Gyuri, azt sajnos lekéstük. Belehallgattunk Ian Siegal gitárszólójába,
nem volt rossz, de éhesek voltunk. Így megkezdődött a helyszín feltérképezése.
Lejárt a mosógép. Némi háztartási teendő után folytatom a beszámolót.
Fishing go
2011 június 24. | Szerző: Bekalencse
Végre péntek, levezető félnapi munka után délben indulás a csajokkal. Némi rossz érzéssel vagyok az időjárás miatt. Tegnap éjjel kis túlzással villámok fényénél olvasni lehetett, zenei aláfestést a mennydörgés szolgálta.
Reggel olvasom a friss híreket a fesztiválról. Ott sem volt esőmentes idő, sőt maradt el koncert is. Nehéz ruhát pakolni, amikor ilyen hektikus az idő. No de az autó mindent elbír.
Hajrá hétvége. Még el kell járni a nagy esőelűző indiántáncot, vagy keresni valami frappáns dakota mondást.
Az első szótag
2011 június 22. | Szerző: Bekalencse
Tegnap este felszaladtam a húgomhoz, mivel egy hete volt a 36. születésnapja, de nem tudtuk összehozni a talit. Így hamarabb (már 18,30kor) befejeztem a munkát és egy parfé tortával a kezembe szambáztam hozzá. A csodálatos unokahúgom laza dührohamot kapott, amikor kiderült számára, hogy a parfé tortából még nem ehet. Így húgival kénytelenek voltunk egy-egy fagyi kehellyel a kezünkben körbeülni az asztalt és megvacsoráztatni a gyereket is egyben.
No de, ez csak a bevezetés. A csoda másfél órával később történt. Már indulóban voltam, mikor megáll előttem a gyermek, kicsit szégyenlősen félig lehajtva a feje és kimondja “Klá, Klá”. A nevem első betűinek bugyborékolása könnyeket csalt a szemembe, teljesen elérzékenyültem.
A gyerek maga a csoda. Még így is, hogy csak egy nagynéni vagyok, aki rajong érte, és hetente átlag egyszer – jobb esetben kétszer – szórakozunk egymás társaságában
Ez a pillanat felejthetetlen.
Fishing on Orfű
2011 június 20. | Szerző: Bekalencse
Itt a nyár, a kedvenc évszakom több szempontból is. Meleg van – bár az időjárás alkalmanként hektikus -, szabadtéri programok elindultak. Mindig megboldogult főiskolás korom egyik meghatározó mondása jut eszembe a nyárral kapcsolatban “szex, pia, rock and roll”.
Túlfűtött izgalommal várjuk a hétvégét. Egyrészt, mert a Fishing kellemes, családias fesztivál volt eddig, remek környezetben. Másrészt, híven önmagunkhoz az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy szállást kell foglalni. A sztori a következő: az orfűi honlap szálláshelyek ajánlását kezdtem sorba hívni a múlt héten. Eljutottam úgy 15-17 telefonig, persze szállás már sehol nem volt. Néhányan finoman érdeklődtek, hogy tudom-e milyen óriási rendezvény ez, és már februárba foglalni kellett volna. OK. Ki tudja februárban, hogy június derekán ráérünk-e? Aztán jött a csoda. Legalábbis magyar viszonylatban. Az egyik szállástulajdonos jelezte, hogy nála ugyan nincs hely, de Irénnél úgy hallotta visszamondták a foglalást, így megadta a telefonszámát a hölgynek. Végre. Itthon is tapasztalom az összetartást, nem csak a dögöljön a szomszéd tehene mentalitást. Reményekkel telve hívom Irént, aki lelkesen ecseteli, hogy valóban van egy horgász faháza, ami üres. Kiadó. 44 euró/nap, mindegy mennyien megyünk. No jó, azért pontosítsunk….
– Hány ágy van? – Kettő + egy pótágy – OK, akkor 3an mehetünk. – Áh, dehogy ilyenkor számolatlanul alszanak a házakban. Menjünk nyugodtan, tavaly tízen aludtak a házban. Neki egy a lényeg, előre kifizessük a két napi díjat. – OK. Hogy találjuk meg a házat? – Honnan jönnek? – Pécs felől. – Jöhetnek Abaliget felől is. De mindegy. Horgásztó A szektor. Rögtön megtalálják. – Kicsit közelítsünk. Életemben nem jártam az A szektorban. – Mindenhol ki van írva. Bejönnek a körforgóba, látja az A szektor feliratot, és már ott is leszek a ház előtt. Amúgy van külön stég is!
Utópisztikus beszélgetésünk után néhány percig bambán bámultam magam elé. Remek, hogy Irén a ház előtt vár, de nem tudom archoz kötni. OK, van foglalás, de hogy megtaláljuk-e, illetve üres lesz-e ez még talány. Ugyanis nem kért foglalót Irén, csak elmentette a nevem és a telefonszámom. A faházról nem sikerült semmit megtudni, csupán az ágyszámot, van mikró és egyplatnis rezsó!!! és külön stég. Ez valószínű egy retró utazás lesz.
Kedves Olvasóm pontosan beszámolok a valós helyzetről pénteken, ha megérkezünk és a szállás is meglesz.
A fesztiválról. Szerintem a legolcsóbb fesztiválok egyike ma Magyarországon, és a legemberközelibb. Remek koncertek lesznek. Legalábbis az én ízlésemhez mérten: Quimby, Budapest Bár, Ripoff Raskolnikov, Európa Kiadó, Kiscsillag, PUF, Ferenczi Gyuri stb. Emellett rengeteg szabadidős program. Gyönyörű vidék. Érdemes túrázni, nézelődni és gasztro élményeket gyűjteni.
Szecessziós séta
2011 június 18. | Szerző: Bekalencse
A szombat eddig nem a pihenés jegyében telt. SŐT. Most fogok lefeküdni egy pihentető alvásra, totál kész vagyok. Hiába, öreg nő már nem rakéta.
A reggel nem kezdődött valami fényesen, mivel a tegnap esti Quimby ma hajnalba ért véget. Egy barátnőm nálam aludt, hajnalban még 40 perc levezető sétával értünk haza, éhesen. De egy forró kakaó után lefeküdtünk nagyjából hajnal 3kor. Ami nem is lenne akkora probléma, ha reggel nem az óra csörgésére kellett volna felkelni hajnali 8kor. No de, ütemterv van, lelkesedés még reggel hiányzott. Kávé döntögetés, reggeli és 9,15kor indulás a belvárosba a szecessziós séta találkozási pontjára. Találkozó a barinőkkel, és meglepődés, hogy milyen tömeg van a Ferenciek terén a templom előtt, ahonnan indult a túra. Tuti, hogy 100 fő fölött volt a létszám. Három csoportba indult a túra, szerintem a legjobb idegenvezető lányt fogtuk ki, Esztert, aki feledhetetlen élménnyé tette a kirándulást.
Mintegy két óra
alatt rengeteg infót kaptunk az építészeti stílusról, ezen belül kiemelten
Lechner Ödönről, mint a stílus hazai képviselőjéről. Az alábbi link
összefoglalja a hallottak egy részét. http://hu.wikipedia.org/wiki/Lechner_%C3%96d%C3%B6n
Itt
pedig a saját fotóimat teszem közzé, hangulatok, képek a túráról.
http://indafoto.hu/holdfeny_keringo/szecesszios_seta_budapest_2011
Remek séta volt. Megfáradva ültünk be ebédelni a Vapianoba a Bécsi utcába. Jót
ettünk, és most a lefekvéshez készülök.
Mi jön még ma???
Quimby
2011 június 18. | Szerző: Bekalencse
Évek óta egyik nagy hazai kedvencem a Quimby. Még nem csalódtam egy koncertjükben sem. Most értem haza, felhevült lelkiállapotban.
Így történt ez ma este is a Dürerben. Kellemes romkocsma szabadtéri hangulatban napfényben kezdődött a koncert. Természetesen telt házzal. Kb. 2,5 órát játszottak Óriási hangulat, tomboló közönség, bár meg kell jegyezni ritka rossz hangosítással. Néhány szám jóformán csak basszusból állt. De a közönség biztos szövegtudása áthidalta eme problémát.
Egyik barátnőm még soha nem volt Quimby koncerten, évek óta csatlakozni akart a koncertkörútjainkhoz. Most végre sikerült. A legjobb mérce mindig egy koncertszűz, objektív szemlélő. Viszont őt is bedarálta az örült hangulat, legközelebb is jön állítása szerint, de addig ismerkedik a szöveggel.
Nagyon jó volt a koncertközönség. Nem felejtett el senki elnézést kérni, ha véletlenül neked ment, vagy ne adj isten leöntött. Nem tizenévesek találkozója volt.
A Dürer önmagában is élmény volt. Legközelebb is szívesen megyünk bulizni, remek zene, piszok jó kaja és természetesen jó italok.
Köszönjük fiúk, ismét egy remek estét szereztetek. Bár Tibi időnként sokat beszélt. Legközelebb egy hét múlva.
Talány
2011 június 16. | Szerző: Bekalencse
Miért olyan bonyolultak a pasik? Itt ülök az irodában, enyhe
gyomorgörccsel, hogy vajon jól döntöttem-e, vagy egyszerűen csak érzelgős hülye
vagyok. A történet onnan kezdődik, hogy az én kedves üzlettársam és barátom (a
szó baráti értelmében) elhívott egy ma esti partira, hogy menjek vele. Ezt már
akkor sem értettem, mivel idestova 5 éve tartó munkakapcsolatunk alatt soha,
SOHA nem pillanthattam bele a magánéletébe, nem hogy vele menjek egy olyan
partira, ahol senkit sem ismerek rajta kívül, ahol az ő barátai és ismerősei
vannak. Ma napközben kiderült, hogy elhívta egy régi „profi” ismerősét is. Majd
8 előtt 5 perccel jelzi, hogy indulunk, mert a madamnak megígérte, hogy 8ra
érte megy. Mi van? Előtört az a fránya hetedik érzék. Miért is megyek én?
Úgyhogy jelezvén, hogy nem fejeztem be a napi munkaadagot, majd megyek később.
De abban a pillanatban tudtam, hogy nem megyek. Nem akarom, az amúgy jó munka-
és baráti kapcsolatot megrontani. Még mindig nem tudom, hogy is miért is lettem
elhívva. Mindegy, holnap minden kiderül.
Valóban hülye vagyok?
Heti ajánló
2011 június 14. | Szerző: Bekalencse
Erre a hétre, bár már kedd este van néhány csemegét ajánlok.
Szerda (06.15.): Zöld Pardon – Deák Bill Gyula
Csütörtök (06.16.): Pótkulcs – Cseh Tamás est, ahol előadó a Vodku
Péntek (06.17.): Kobuci – Maszkura és a tücsökraj és Dürer kert – Quimby
Szombat (06.18.): Szecessziós séta – gyülekező a Ferenciek
terén 10kor a Pesti Ferences Templom bejárata előtt
Jó szórakozást!
Helyzetjelentés
2011 június 14. | Szerző: Bekalencse
Nézzük sorra.
Pénteken a KOBUCIban a KiSTeHéN játszott. Az elmúlt napokban fontos kérdés volt
az időjárás, hiszen a szabadtéri programok csak esőmentesen élvezhetők.
Legalábbis nekem. És a hőérzetről még nem beszélek, mert az állítólag extra
meleg iránti igényem több barátomnál kivágja a biztosítékot.
Tehát koncert.
Kellemes idő, remek hangulatú koncert és természetesen az elmaradhatatlan,
fantasztikus kobuci most bodzás ginnel. Nem volt rossz választás, bár este 7
után a nagykönyv szerint csak nagy levegőt lehet venni reggelig. Lelkifuri
kikerülése végett biciklivel mentem az eseményre. Amúgy itt kulturáltan lehet
tartani a kerékpárt.
Eljött a
szombat, a pilisszántói rendezvényünk nagy napja. Mivel partnerünk a projektben
az egyház, bőszen kértem őket az esőmentes időjárás kieszközölésért a megfelelő
helyen. Sikerült, nemhogy nem esett, de csontra égtem reggel 10-től estig a
tűző napon. Nehéz lenne leírni az élményeket, ezért hangulatfotókat
mellékelek.
Képek a csíksomlyói ikermiséről
Fishing után VOLT előtt
2011 június 26. | Szerző: Bekalencse
Továbbra is péntek. Végignéztük az étkezési lehetőségeket. Vélhetőleg
a legrosszabb standot választottuk, laktató és finom gyros. A hús nyers
volt, a pita szétmállott – biztos friss volt -, és hab a tetején,
amikor összerakta a lány, betette a mikróba. No, ott már gyanús volt,
hogy nagyüzemi gyrosról lesz szó. Igen, bűn rossz volt.
Sebaj, az alkohol mindent felold. Boroztunk, remek fehérekkel.
Megnéztük Frenket, az anorexiás művészt. Cuki volt, de hát hálni jár
belé a lélek, egy kis Heaven Street Seven és máris jött a QUIMBY. A
nagyszínpadnál egy gombostűt sem lehetett leejteni. 2 órás, fergetegesen
fantasztikus quimby élmény jött. A bugyinkból is a víz folyt.
Gyakorlatilag végig tomboltuk és énekeltük / üvöltöttük a koncertet.
Gabi már egy kicsit jobban ismerte a számokat. A nap, de a hétvége
fénypontja volt. Koncert után vízfeltöltés, cigi, tomboló adrenalin.
PUF. Gimis/főiskolás éveim legkedveltebb alternatív bandája. Mélyen
alulteljesítettek. Két éve a Szigeten ugyanezt a sztárallűrös,
nevetséges, amatőr stílust hozták. Hangoltak megállás nélkül, a régi,
ütős számokat áthangszerelték szinte a felismerhetetlenségig. Ha
véletlenül sikerült egy számot régi fényében eljátszani, tombolt a
közönség. Szóval egy fél óra után feladtuk, és átmentünk a Szabó Balázs
Bandája koncertre. Itt kellett volna folytatni a Quimby után.
Lendületes, hangulatos, remek számok, lelkes zenekarral. Nagyszerű
élmény volt. Furcsa mód egyikünk sem volt elfáradva, pedig már hajnali
egy volt. Hová menjünk, hát Orsi állította, hogy a DJ Paplan remek
bulikat csinál. Átmentünk így a bulisátorba. Azt hiszem gyermekeim
lehetne életkorú cuki srácokkal mulattunk egy darabig, aztán szerencsére
csatlakoztak meglettebb korú példányok is. Úgy háromig dancing volt. A
jó hangulathoz amúgy alkohol sem kell, ekkora már szín józanok voltunk.
Végül is Gabi adta meg magát először, úgyhogy három körül elindultunk a
tósétára a remek faházig. Utólag egyet elszúrtunk, hazafelé inni kellett
volna, mert a szállás állapota nem javult, büdös volt és a meleg víz és
a víznyomás csak esetleges és lehetséges fogalom maradt. Hangos
visításokkal sikerült megfürödni. 4kor alvás, 9kor ébredés, nyögésekkel
tarkítva. Az ágybetét különböző alkatrészeit ki kellett bányászni a
bordáink közül. Én megszabadulva a kényelmetlenségektől, a teraszon két
széket összetolva folytattam a pihit. Vitathatatlanul a ház egyetlen
pozitívuma volt a látvány. A tó partján állt közvetlenül. Pazar volt
ülni és nézni a tájat, a szörfözőket és a kacsákat, no és persze a
horgászokat. A lányok sorra csatlakoztak hozzám, látván, hogy én jól
érzem magam. Kávéval a kezemben relaxáltam. Sütött a nap. Ekkor történt a
reggeli mini tragédia. Az ajtó gombkilincses volt, ezért én egy kicsit
kitámasztottam, ne csapja be a huzat. Amúgy nem volt igazán. Gabi jön
nagy hévvel, és ne menjenek be a bogarak felkiáltással becsapja az
ajtót. Orsival egyszerre kiáltjuk, ne a kulcs a zárba van. Elkéstünk.
Ajtó becsuk, kulcs belül a zárba, mi kinn pizsamába. Gabi bestresszelt,
hogy most mi lesz. Semmi, mi csak röhögtünk a helyzeten. Lányoknak lenn
szóltunk, hogy hívják már fel Irént, küldjön egy lakatost. Irén, mint jó
házigazda közli, hogy az egy szem helyi lakatos kórházba van, tehát
oldjuk meg. Ő, Abaligetről nem fog ezért átgyalogolni. Hajrá hazai
vendéglátás, gyere jövőre is, csak fizess előre. Megadta a Muskátli
Vendéglő nevét, hogy ott van pótkulcs. Sokra nem megyünk vele, ebben az
esetben, de egy próbát megér. Közben a szomszéd ház fiúját kedvesen
megkérdezem, hogy rendelkezik-e esetleg ajtó feltöréshez szükséges
eszközökkel. Készségesen elkezdi feszegetni a fészert, mondván a
szerszámok ott vannak, hosszú percek keserves harca után feladja.
Megnézi a zárat, csóválja a fejét, ezt fel kell törni. De elvisz a
Muskátliba, hátha ki lehet lökni a pótkulccsal a másikat. Gabi volt a
legkonszolidáltabban öltözve + felvett egy széldzsekit a pizsi felé, így
ő ment el a sráccal. Gyorsan megjöttek, közben alsó szomszédokkal
hülyére röhögtük magunkat a helyzeten. Természetes a kulcs nem segített.
Alternatívák keresése. Mivel én vagyok a legnagyobb pofájú, így a
lányok irányba állítottak a parton, keressek egy horgászt. A látvány a
következő, szemüveg nincs rajtam még, látásom nem tökéletes, pizsim
kicsit átlátszó, szerencse a melleim nem lógnak, így egy bájos mosollyal
megálltam egy négy fős horgász csapatnál. Illedelmesen előadtam, hogy
mekkora lúzerek vagyunk, és ők mint erős férfiak segítsenek rajtunk.
Valószínű jó volt a belépőm, mert felfüggesztették a stégépítést, és
jöttek. Szétnéztek, felmértek, röhögtünk, és jött a megoldás, egy ablak
nyitva a mosogató felett, ott be lehet menni. Rácsos ablakot
kicsavarozták, rozsdás szögeket kifeszítették. Lévén Gabi a legvékonyabb
közülünk, bemászott a lyukon, és lőn világosság, nyitva az ajtó.
Üdvrivalgás, taps. Örök hála a fiúknak. Tanulság: ha bérelsz egy házat a
társaságot a következőképpen válogasd össze, legyen egy vékony, aki
mindenhová befér, legyen egy gátlástalan nagypofájú, aki mindenkit
rádumál az akaratára, és legyen valaki aki támogató magatartást tanúsít.
Reggeli izgalom délre megoldódott. Orsival bementünk reggeli
alapanyagért, ami már inkább ebédnek felelt meg. Bevásárlást követően
beültünk kávézni egy helyre. Egyedül álló pasik, amúgy sármosak mind,
szintén kávéztak. Mosolycsere, pillogás, nyitottság a részünkről
egyértelmű volt, de csak félóra aktív stírölés maradt nekünk,
elraktározva, hogy még megcsodálnak minket. Csodálaton túl kellene
lépni, pasik halljátok!
Kettőre összeszedtük magunkat. Séta a tó körül. Épp a fröccstúra
vonult el a házunk előtt, így csatlakoztunk. Szabó Balázs vezette a
menetet. Nagyon aranyos volt.
Tovább is van, folytatom még, de csak holnap. Fáradt vagyok már nagyon.
Oldal ajánlása emailben
X