VOLT helyett

2011 július 3. | Szerző: Bekalencse |

Pénteken délbe összejött a csapat az irodába nálunk. Mi legyen. Az idő
egyszerűen pocsék, bár a soproni helyszíni tudósítónk szerint ott minden remek
– menni kell. Tudni kell, hogy VIP-k lettünk volna, backstage belépővel, de ha
az ember már mindent megért, ez sem varázslat. Az idő győzött, úgy másfél óra
elemezgetés után a háztartási pasimmal úgy döntöttünk, mi nem megyünk.

Szómagyarázat: háztartási pasi (HP), olyan férfi egyed, aki a legjobb barátnak
felel meg szex nélkül. Egyik barátnőm találta ki ezt a nevet, nem kevés
irigység mellett. Rövid sztori: az ismeretségünk és barátságunk cirka 5 évre
tekint vissza. Egy véletlennek köszönhetően mutattak be egymásnak (ő EU
szakértőt keresett), és lassan kialakult a viszony üzleti és baráti szempontból
is. Én már ideje kerestem egy pasit magam mellé a cégbe, mivel bár nőként
sikeresen vezettem a vállalkozásomat, gyakran kérdezték, hogy hol a férfi erő
jobb esetben, máskor meg egyértelműen szexuális ajánlatot tettek. Nos ennek
köszönhető, hogy két arcom van, a laza magánéleti és a merev 3lépést tartó
üzleti. Az én HPm mindennek megfelelt, olyan területhez értett, amihez én nem,
neki meg az én tudásomra volt szüksége. Kölcsönösen tisztelve egymást. Mire jó
egy HP? Az üzletet nem ragozom, az egyértelmű. A HP megvéd a barmoktól, elvégzi
a férfimunkát (kocsi javítás, konyha felújítás, apró javítások a lakásban,
szakikkal egyeztet, cipekedik) és mindezért csak barátságot kér, majdnem
fotoszintetizál. Persze én is adok, női munkát, pszichológiai segítséget a nők
megértéséhez – nem könnyű.

Nos visszatérve a péntek délutánhoz. Többen hasonlóan voltak a VOLT-tal.
Csodák nincsenek, a zenészeket ismerjük, megfagyni nem akarunk. Hát akkor
legyen a Mika Tivadar Mulatóba egy VOLT helyett buli. Így hatkor átvonultunk a
Mikába (amúgy érdemes ellátogatni ide, remek hely a Kazinczy utcában)
“bulizni”. Ebből beszélgetés lett, és 11kor haza, mivel esett és
hideg volt. Megállapítottuk, hogy a VOLT-on rosszabb lenne, ott nincs menedék.

Így egy régen volt remek szombat elé néztem. Gondoltam kialszom végre magam.
Végül is sikerült, de 6,25kor felébredtem. Édes semmittevés egy-két órát. Ezt
imádom a szombatban. Nem kell az órát nézni és rohanni, hanem kávét szürcsölve
böngészni a netet, megnézni egy filmet. Most épp az új Borgia sorozatot néztem,
miközben eltöltöttem fenséges reggelimet. A sorozat jó, Jeremy Irons remek,
mint mindig. Jött az élvezet. Imádok főzni. Így a konyhát választottam
következő állomásnak, a szomszédok örömére üvöltő zene kíséretében, megspékelve
a sakál vokál hangommal. Könnyű nyári ebéd, töklecsó sok-sok hagymával és
paradicsommal. Isteni volt.

A kényeztetés része az édesség. Sütöttem egy isteni zabpelyhes almás kekszet. A TV Paprika Magazin karácsonyi számában volt egy kókuszos süti névre hallgató finomság, amit azóta is sütök, időnként módosított tartalommal. Szombaton is kreatívkodtam, mivel az előírt alapanyagok nem voltak itthon, a boltba lemenni meg macerás lett volna. Például fel kellett öltözni, erre nem vágytam. Így az alábbi receptet gyúrtam össze:

12,5 dkg RÁMA margarint megolvasztottam, hozzáadtam egy gondolatnyi mézet (ennyi volt az üvegben még), egy kanálnyi vizet. A szárazanyagok következtek, 12 dkg teljes kiőrlésű liszt, 12 dkg zabpehely, 10 dkg nádcukor, sütőpor (recept szerint 1/2 kiskanál szódabikarbóna – de az épp nem volt). Az egészet össze kell gyúrni, én hagyom 15 percet állni, mert így a zabpehely kicsit megszívja magát. Eközben a sütőt 180 fokra állítom. A tepsit kibélelem sütőpapírral, és a kis gombócokat formálok, melyeket keksz alakúra lapítok. Kb. 20-25 perc sütés után aranybarna és roppanós lesz. Mennyei lett.

Ennyi kulináris élvezet után a háztartási pasimmal elmentünk edzeni a klubba. Az izzasztó másfél óra után jött a kényeztető úszás, gőz és szauna. No és persze ücsörgés és dumálás a jakuzziban. Máris 8 óra lett. Hulla fáradtam hazagurultam és alvás. Kellemes nap volt.